Család

Családom



Édesapám: Dr. Manninger Jenő PDF Nyomtatás E-mail

 

Édesapám, Dr. Manninger Jenő baleseti sebész volt, nevéhez köthető a Manninger-csavar, amely életmentő lehet idős emberknél combnyaktörés esetén. A magyar találmány gyorsabb gyógyulást tesz lehetővé a combnyaktörést helyreállító műtétek után.

"90 éves korában elhunyt Manninger Jenő, a magyar baleseti sebészet legendás orvosa. Hatvan évig volt munkatársa és 11 esztendőn át főigazgatója az Országos Baleseti Intézetnek, mely 2007 óta a Péterffy utcai kórház részlegeként működik.Manninger Jenő nevéhez köthető a baleseti sebészet országos hálózatának kialakítása, 1968-ban ő végezte a ma már rutinműtétnek számító első modern csípőprotézis beültetését. Istenhite és evangélikus lelkészekből álló rokonsága miatt pályáján számos hátrányt kellett elszenvednie. Noha iskolateremtő orvos volt, s a szakmai életútjáról szóló monográfiát angol és német nyelven is megjelentették, munkásságát csak miniszteri kitüntetésekkel: Batthyány-Strattmann- és Semmelweis-díjjal ismerték el."

Forrás: Heti Válasz, 2008. október

 

Megkésett vallomás

Manninger Jenő sebészprofesszor halálára

A déli határtól macsakaugrásnyira, Rácbolypusztán született az uradalmi intéző fia, aki a hadifogságban kényszerült először operálni. Maga sem gondolta volna, hogy sebészi pályafutása azzal a kezdetleges körülmények között végzett műtéttel kezdődik. Igaz, ahhoz először haza kellett kerülnie, ami nehezen sikerült, mert amolyan "szakmai elismerésként" egy évvel tovább volt fogoly, mint társai, egészen pontosan 46 hónapig. A hazai balaseti sebészet nélküle kevesebb lenne. Hozzávetőlegesen is nehéz lenne megmondani, hogy hihetetlen profizmusával hány ember életét mentette meg, a békeidőkön túl 1956-ban is. Nos, eddig voltam objektív újságíró, innentől szubjektív leszek.

Amíg élt, nem mertem volna leírni; szerelmesek voltunk bele. Mindahányan, az egész kórterem. A 28 évestől (ez voltam én) a 70 évesig. Plátói szerelem volt természetesen, és ő ebből nem vett észre semmit. Öten feküdtünk a Fiumei úti baleseti sebészet betegszobájában, magam négy és fél órás kézműtét után lábadoztam, az ilyen operációknak is világhírű specialistája volt Manninger professzor úr. Nem kopik bennem a régi emlék; valamennyien vártuk a vizitet. Amikor orvoscsapata élén bejött, a szobába beköltözött a nyugalom és a rend. Halk volt és kedves, szigorú, határozott, távolságtartó és nagyon magas meg jóképű is. A tekintete és az érintése delejes volt. Gyógyító. Ebben egyetértettünk mind az öten, az is, akit nem ő operált. Meg abban is, hogy ilyen álmaink orvosa, s ilyen egy igazi férfi. Most ment el, amikor nagy szükség lenne igazi férfiakra.

Írta: Kondor Katalin, Magyar Nemzet

 
Nagybátyám: Manninger Gusztáv Adolf PDF Nyomtatás E-mail

Keszthelyi kötődésemet nagybátyámnak, Manninger Gusztáv Adolfnak köszönhetem, aki a keszthelyi agráregyetem volt osztályvezető egyetemi tanár 1969-től egészen nyugdíjbavonulásáig, 1976-ig.

Manninger Gusztáv Adol éllt 1910-1982-ig. Kossuth-díjas mezőgazdász, egyetemi tanár, növényvédelmi szakember. Szakmai igényességét és tudományos érdeklődését már egyetemi pályafutása is fémjelzi:a Budapesti József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán és a Pázmány Péter Egyetemen szerzett ismereteit a harmincas évek végén még két esztendőig tovább gyarapította a göttingeni Georg August Egyetemen. Hazatérve a különböző szántóföldi növényi kártevők kutatásaival foglalkozott. Előbb a Keszthelyi Gazdasági Akadémián, majd az agráregyetemek 1949-es átszervezése nyomán Budapestre került egyetemi tanárnak. Innen 1950-ben Gödöllőre költözött, az Agrártudományi Egyetemen lett a Növényvédelmi Állattani Tanszék vezetője. A tanszéki elfoglaltsága mellett előbb a dékáni tisztséget, majd a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának igazgatóhelyettesi tisztségét is betöltötte. 1969 őszén visszatért Keszthelyre, és itt tevékenykedett, mint osztályvezető egyetemi tanár 1976-os nyugdíjba vonulásáig.
Szakmai tevékenysége ezután sem szakadt félbe: csaknem haláláig folytatta a növényvédelmi rovartani kutatásait. Pályatársai emlékezete szerint Manninger professzor a hazai növényvédelmi állattan rendkívüli egyénisége volt. Termékeny szakírói munkásságán végigtekintve kiderül, alig van olyan szántóföldi kártevő, amellyel ne foglalkozott volna.
Nyugdíjas korában újabb nagy kérdéskör, a környezetszennyezés felé fordult érdeklődése: e tekintetben is messze túlment azonban a tények regisztrálásán, és a rá jellemző alapossággal vetette be magát a környezetkímélő módszerek kidolgozásába.
Legendás szakmaszeretetét és munkabírását több, mint 280 jelentős szakcikk, könyv, illetve könyvrészlet tanúsítja.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság, 1985. "Agrármúltunk nagyjai"